A Marylandi Egyetem és a Tengerészeti és Környezetvédelmi Technológiai Intézet közösen kifejlesztettek egy eljárást, aminek segítségével fenntartható módon tudnak többféle halfajtát fogságban nevelni, mint például az európai tengeri sügér, tengeri keszeg vagy csíkos sügér.
Az önfenntartó rendszer lényege, hogy különböző mikroorganizmusok egyfajta szimbiózisban élnek a halakkal. A halak által termelt hulladékot fogyasztják, ezzel tisztítva a vizet. Olyan környezetet szimulálnak, amilyeneket az élő vízben is tapasztalnak a halak, annak érdekében, hogy fogságban is szaporodjanak.
A halaknak semmilyen kapcsolata nincs a külvilággal, így olyan veszély, hogy a halak megszökjenek vagy bármiféle hulladék kikerüljön az élő vízbe, gyakorlatilag nincs. Jelenleg halászott halakból állítanak elő tápot ezeknek a halaknak, de jelenleg is dolgoznak egy teljesen növényi alapú tápon, amihez nincs szükség halászott halakra.
Folyamatosan dolgoznak újabb fajták nevelésével. A legnagyobb gondot mindig a szaporodáshoz szükséges körülmények megteremtése jelenti.
Ezzel és ehhez hasonló módszerekkel megakadályozható a szabad vízi halak túlhalászása.